Tizenöt év a Sportcentrum szolgálatában
2020. 07. 16. (csütörtök) 15.13
Először is, hogy van, hogy viselte az
elmúlt hónapok teljesen versenysport mentes életét?
Sajnos beteg lettem, így ez a kb. 3
hónap, nekem elsősorban most erről szólt. Persze azért sokat olvastam, filmeket
néztem és elkészítettem a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ágazatainak
(gyorsasági és műkorcsolya) hazai és nemzetközi eredményességeinek sportszakmai
értékelését 2015-2020. között. Nagy munka volt, de nagyon élveztem. Remélem, a
Szövetség vezetése, vezető munkatársai, tagszervezetei, jól fogják tudni
hasznosítani.
Emlékszik még az első cívisvárosi
munkanapjára?
Természetesen. Az első
munkanapom, a születésnapomra esett. Ez egy pénteki nap volt. A kinevezésem
után ez volt az első alkalom, hogy bementem az akkor még Hódos Imre
Sportcsarnok és Sportlétesítményekbe, ahol Mártikával, az akkori titkárnővel
beszélgettem. Nem tudom mennyit, de nagyon sokat kérdeztem. Mert ugye egy jó
titkárnő mindent tud, mindenről van információja. Ezt követően az intézet (mert
akkor még az volt!) vezető munkatársaival folytattam az ismerkedést. Majd Sásdi
Istvánnal bejártuk valamennyi létesítményt. Őszintén, a látvány nagyon
elszomorító volt. Rendkívül lerobbant, amortizált volt szinte mindegyik. A
legdrámaibb a Loki öltözője volt. Nem is értettem. A Loki nem sokkal később
kupagyőztes lett, az öltözői, az orvosi rendelő meg legfeljebb a megyei I.
osztály szintű. A napomat azzal fejeztem be, - amit már délelőtt kértem -, hogy
elvittem haza magammal az intézet élő szerződéseinek fénymásolatát, hogy a
hétvégén mindegyiket megismerjem.
Tősgyökeres nyíregyháziként nem volt
furcsa érzés Debrecen sportsikereiért dolgozni?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem
volt kicsit furcsa. De ez az érzés nagyon rövid idő után megszűnt. Ahogy jöttek
a feladatok, ezzel már egyáltalán nem is foglalkoztam. Gondoljunk csak bele:
1999. november 19-én Monacóban elnyertük a 2001-es Ifjúsági Atlétikai Vb
szervezési, rendezési jogát, de nem volt még egy szervezéshez értő csapatunk. Nem
volt egy erre alkalmas atlétikai stadionunk sem, vagy éppen edző és bemelegítő
pályáink sem. Akkor még kevés jó minőségi szállodával rendelkezett Debrecen. És
volt 602 napunk az ünnepélyes megnyitóig. Szóval volt feladat bőven, amivel
foglalkoznom kellett.
Becsukott szemmel is megy a
Debrecen-Nyíregyháza útvonal?
Ha becsukottal nem is, de a kilométer
táblák mindegyikével tegező viszonyban vagyok azóta is.
Egy kis múltidéző: Ha azt mondom 2001.
július 12?
Az Ifjúsági Atlétikai
Világbajnokság ünnepélyes megnyitóját tartottuk.
21 világverseny 15 év alatt. Elárulja,
hogy melyikre, vagy melyekre gondol vissza a legnagyobb nosztalgiával?
Ez azért nehéz, vagy éppen könnyű kérdés, mert olyan, mintha egy szülőnek azt a kérdést teszik fel, hogy a 4, vagy az öt, vagy a tíz gyereke közül, melyiket szereti a legjobban. Erre csak egy választ lehet adni: mindegyiket nagyon szeretem. Viszont az első mindig a legmaradandóbb nyomot hagyja az életünkben. Ráadásul ebben az esetben az első, az atlétikai világbajnokság volt. És én az addigi fél életemet a királynő szolgálatában töltöttem. Együtt dolgozhattam Gyulai István barátommal, a Nemzetközi Szövetség főtitkárával.Megépítettük az új atlétikai stadionunkat, amelyre Igor Ter-Ovaneszján, egykori atléta legenda, aki a Vb egyik technikai delegátusa is volt, azt mondta, hogy egy ékszerdoboz. Számomra – bár ezek is nagyon fontosak voltak, de azért gondolok elsősorban az atlétikai világbajnokságra, mert itt „találtam” meg a csapatomat. Mert a szervező-rendező munka összekovácsolt egy csodálatos csapatot. Voltak közöttük olyanok, akik már akkor is a Sportcentrum munkavállalói voltak. Többen önkéntesként vettek részt a vb munkáiban, s majd kiváló munkájuk eredményeként lettek főállású munkavállalóink.
Szóval az Ifjúsági Atlétikai Vb „megszülte”
a Sportcentrum csapatát! Ez a csapat, már professzionálisan tudta az ezt
követő világversenyeinket megszervezni, megrendezni!
Milyen típusú ember? Önmagában napokig
,,siránkozott”, hogy vége egy eseménynek, vagy másnap már csak a következő
feladatra koncentrált?
Alapvetően elégedetlen típusú embernek
tartom magam. Az elégedetlenség az én „kékmadaram”. Ez ambicionált, s adott
energiát, munkakedvet egész életemben.
A szervezést tekintve volt különbség
világverseny és világverseny között?
Természetesen. És ez különbség
ráadásul óriási. Erről nagyon sok előadást is tartottam. Most röviden csak
annyit: A legösszetettebb feladat a szabadtéri egyéni sportágak
szervezése-rendezése. A „legkönnyebb” a csapatsportágak világversenyeinek
szervezése-rendezése fedett létesítményben.
Avasson be egy kicsit a
kulisszatitkokba. Mi jelentette a legnagyobb kihívást, amikor hozzáláttak a
munkához?
Számomra mind a 21 világversenynél a legfontosabb és a legnagyobb kihívást az jelentette, de úgy is mondhatom, hogy a
fő célkitűzés az volt, hogy minden résztvevő csak a legjobb hírét vigye Debrecennek,
illetve, hogy a Cívisváros lakói büszkék legyenek. Remélem többségében
ezt sikerült is elérnünk!
Milyen volt a csapata?
Mivel erről már írtam, most csak
nagyon röviden: Csodálatos!
Rengeteg fotót őrizhet féltve az
otthonában. Vagy tévedek?
Nem, mert ez az igazság! Több ezer
képem van és ennek többségét én készítettem
Az belefért, hogy egy kicsit szurkolói
szemmel is kövessen egy Eb-t, vb-t, Világkupát?
Természetesen! Magyar ember vagyok és
minden magyar versenyzőnek és csapatnak szurkoltam. Többen közülük éppen a
debreceni világversenyeken lettek a kedvenceim. Egy versenyzőt név szerint
is megneveznék: Risztov Évit. A visszatérését követően a 2012-es debreceni Úszó Eb-n nyert két csodálatos érmet a medencében! Debreceniként!
A Sportcentrum élete nemcsak a
szervezésről szól. Ezen kívül mire a legbüszkébb?
A munkatársaimra! Továbbá azokra a
fejlesztésekre, amelyet az Önkormányzattal közösen ezalatt megvalósítottunk. Fontos mérföldkő volt, hogy Sportiskolánk 2013-ban az ,,Év Sportiskolája" címet nyerte el.
Végül, de egyáltalán nem utoljára,
hanem elsőként, Risztov Évi olimpiai bajnoki címe a 2012-es londoni Olimpiai
Játékokon. Éva olyat produkált, amelyet a 20. század második felében más senki
a világon: három és fél év kihagyás után, Debrecenben újjászületve, rajt-cél
győzelemmel lett Debrecen első olimpiai bajnoka! Ha erre gondolok -és igen
gyakran!- mindig könnybe lábad a szemem!
Mi lenne a születésnapi jókívánsága?
A Sportcentrumnak ma is csodálatos
csapata van! A menedzsment rendkívül ambiciózus. Egy szóval szeretnék csak jó
kívánságot küldeni:Folytassátok!
ÓNF
Cikk nyomtatása